AKTUÁLIS
Budapest Pride - A melegekről
Aktuális témába ütköztünk, kedves olvasók. Ugyanis, a tegnapi nap folyamán (2015.07.11-én) történt a Budapest Pride nevű rendezvény lezárására a melegfelvonulás.
A Budapest Pride mint olyan egy fesztivál, melyet 1993-ban rendeztek meg először azért, hogy a melegek az elfogadásért, a társadalom kirekesztése ellen küzdhessenek. Az első ilyen rendezvény a Toldi Mozi-ban indult, I.Magyar Meleg és Leszbikus Filmfesztivál néven.
(Életkép: Budapest Pride)
A Pride 1997 óta június végére, illetve július elejére esik. A '93-as rendezvényt csak 5 év múlva, 1998-ban követte egy másik, azóta évente kerül megrendezésre. A vélemények megoszlanak ezzel kapcsolatban. Vannak, akik egyenesen homofóbok, és tüntetnek a melegek felvonulása, és szabadsága ellen, és van, aki teljes szívből támogatja ezt, de akad egy arany középút, ami mellett kiállok Én magam is. Az, hogy valaki meleg, nem betegség. Genetikailag máshogy épülnek fel azok az emberek, akik a saját nemükhöz vonzódnak, esetleg biszexuálisak, vagy transzneműek. A másság véleményem szerint ide nem a megfelelő szó, mert a melegekhez viszonyítva a heteroszexuális emberek nem normálisak, tehát minket is lehetne másnak nevezni.
A melegség szerintem teljesen elfogadható dolog, egy egyszerű szexuális beállítottság. Ha a melegek egyenlők szeretnének lenni a heteroszexuális emberekkel, miért harcolják ki a figyelmet, és a megkülönböztetést azzal, hogy felvonulnak? A homoszexuálisoknak szánt fesztivál alapjában véve egy remek ötlet, mert így ismerkedhetnek, barátkozhatnak egymással hasonló identitású emberek. Azzal már nem értek olyan könnyedén egyet, hogy felvonulnak, mert ezt az alapot felhasználva azok is megtehetnék, akik az ellenkező neműekhez vonzódnak. De még ez a dolog sem olyan zavaró, amennyiben kulturált körülmények között zajlik, ám ez sajnos nem mindig így van.
Hogyha kiharcolják a figyelmet a felvonulással, akkor fogadják el, hogy tüntetőket is fognak látni a rendezvényük környékén. Amiből sajnos nincs kevés, és valóban undorító értelmetlen megdobálni másokat, de ha nem dörgöljük mások orra alá a beállítottságunkat, nem fogunk annyi utálatot kapni.
Térjünk rá arra, miért nem fogadják el az emberek a melegeket. Legtöbben undorítónak tartják, de akik így gondolkoznak, ezen a téren buta embereknek mondhatóak. Én nagyon szeretek látni párokat ölelkezni, csókot váltani, kézen fogva sétálni az utcán. Igen, akkor is, ha két férfi, két nő, vagy két ellenkező nemű csinálja.
Összegezve azt gondolom, hogy a melegek elfogadásáról szóló vitában mind a két fél hibás. Ha a melegek nem hirdetnék ilyen intenzíven másságukat, és a heterok nem bántanák a melegeket azért, akik, és elfogadnák hogy vannak, és szeretik egymást, talán megszűnhetne a vita. A figyelem kiharcolása talán nem a legmegfelelőbb módszer az elfogadásért való küzdelemben.
Köszönöm, hogy elolvastad a ritkán esedékes AKTUÁLIS rovatot.
Találkozunk a következő bejegyzésben!
Infinity Magazin - Minden, ami NEM téma
Ügyes bejegyzés, viszont egy visszatérő félreértéssel: "ha nem dörgöljük mások orra alá a beállítottságunkat, nem fogunk annyi utálatot kapni" - ez az áldozat hibáztatása ebben a vitában. A homofóbok gyalázzák, sok esetben megverik, extrém esetben meg is ölik a más szexuális beálítottságúakat (volt rá példa Magyarországon is) - a homofóbokat senki nem bántja, ők nem néznek szembe azzal a fenyegetéssel és megaláztatással, amivel a melegek.
VálaszTörlésEz a menet nem a heteróknak szól, hanem önmagunknak. Előbújunk a szekrényből. Hangosak vagyunk, látványosak, talán egyenesen sokkolóak, megbotránkoztatóak - ahogy egy rock-koncerten az énekes a tömegbe köpi a sört, ahogy a hetero lányok is boldogan villantanak a fesztiválok alkalmával és hetero fiúk nem félmeztelenül ki se lépnek a házból, ha fesztiválra mennek, úgy mi is már a szélsőségek irányába tolódva parádézunk. Van benne persze egy kis kapjátok be jelleg - pont azért, mert az, aki pusztán bőrszíjakat és mellbimbótapaszt viselve parádézik, kétszer is meggondolja az év összes többi napján, fel merjen-e venni egy rózsaszín inget, mert ha rózsaszínben fogja a fiúja kezét, agyonverhetik a metróban. Mert kirúghatják a munkahelyéről egy coming outért. Mert ha megtűrik is, rászólhatnak, hogy ne legyen már ilyen “feltűnően buzis.” Ne affektálj, ne gesztikulálj, ne öltözz túl divatosan, ne foglalkozz túl sokat a hajaddal, a bőröddel, a manikűröddel - férfi vagy. Legyél láthatatlan. Olvadj be. Lehetsz meleg, csak ne tudjunk róla. Lehetsz meleg, de ne csináld feltűnően, ne kelljen látnunk.
Szóval a Pride egy rivallás. Azok az extrém ruhák nem azok, amiket mindig viselnek, mondhatjuk, hogy nem ízlésesek, de hogy máshogy öltözne a szürke börtönéből egyetlen-egy napra kiengedett magyar meleg? Hogyan ordítson fel a társaival együtt? Amikor körbenézel a Pride-on, és ott van ez a rengeteg ember, félelem nélkül, akkor elhiszed, hogy javulhat a helyzet. Hogy van esélyünk. Mert ildomtalan talán egy szál boában riszálni, de aki meg meri tenni - ha arra az egy napra elég bátor hozzá - az erősít engem, mint queer lányt, hogy igen, szembemehetünk az elnyomással; erősíti őt is, “emlékszel arra a napra? kiálltam a napra egy szál faszban. szóval ma is mernem kell vállalni, aki vagyok” - és ha üzen valamit a heteróknak, akkor az ez: nem tudtok bántani, mert nem félünk tőletek - és ti sem vagytok jobbak vagy rosszabbak.