2014. október 26., vasárnap

Az emlékek őre - élménybeszámoló

Kedves Olvasók!
Tudom, az utóbbi időben nem gyakran volt bejegyzés, de úgy éreztem, még nem sikerült olyat alkotnom, amit megoszthatnék akár itt is. A múlt héten viszont olyan élményben volt részem, amit nem sok mindenhez tudok hasonlítani, ugyanis amióta láttam Az emlékek őre (The Giver) című filmet, az agytekervényeim szünet Nélkül dolgoznak. A film mind olyan vizuális, és tartalmi élményt volt képes átadni, amelyek miatt igenis érdemes volt végigülni azt a kilencven percet.
Vágjunk is bele!

Történetünk főszereplője Johnas, az elszánt, képességeiben különc, fiatal fiú, aki a történet előrehaladtával világmegváltó dolgokra lesz hivatott. Az események egy, a valóságtól eltérő világban játszódnak, ahol az élet jó, és rossz oldala is teljesen megszűnt. Ebben a világban nincsenek színek, szerelem, érintés, ölelés, csók, tánc, zene, tehát semmi sem, amit a boldogság építőeleminek nevezünk. Ezzel párhuzamban a háborút, a halál tudatát, a vadászatot, a kínt, a fájdalmat és a szenvedést és kiiktatták. 


Mikor Johnas hívatásából adódóan megtudja, hogy ezek a dolgok igenis léteztek, ráébred, hogy ezeket az emlékeket, elemeket nagyon is érdemes visszahozni. Az előző Emlékek Őre (aki most már Örökítő) megtanítja Neki az élet összes elveszett apróságát, a hótól a családon át egészen a háborúig.
Végül Johnas meg is próbálja elérni célját, de a történetről ennyit, nem szeretném lelőni a poént. Térjünk át az élményekre, és a gondolatokra.

A film középpontjában a szürkeség áll, mely tökéletesen bemutatja, mi lenne Velünk azok nélkül a dolgok nélkül, amiket nem értékelünk. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Mikor csodálkoztunk rá utoljára egy szép színre, vagy egy átható, kedves érintésre? Mikor köszöntük meg utoljára azt, hogy el tudjuk vinni sétálni a kutyánkat? Mikor örültünk utoljára annak, hogy (az esetek többségében) saját döntéseink, éltünk urai vagyunk? A film óriási hatással volt rám, és rájöttem, mekkora vétek is valójában a kis dolgok figyelmen kívül hagyása. Egészen addig, amíg nem látunk egy világot nélkülük, talán nem is érezzük, hogy vannak.. Mindenesetre, a film egyszerűsége, fantáziadússága, mondanivalója és vizuális hatása nagyon megfogott. Egyetlen dologra irányul, felesleges mellékszálak nélkül. Odafigyeléssel és egy pici gondolkodással könnyen érthető a történet. Száz szónak is egy a vége, mindenkinek ajánlom, aki teheti, nézze meg!:)
Remélem sikeres kedvcsinálás volt ez néhányotoknak.